NuHomeha új és szép otthonra vágyik ...
Kedves Látogató, örömmel köszöntöm!
Bemutatkozásként egy rövid tájékoztatót olvashat az elmúlt több mint 30 éves szakmai múltamról.
Azzal kezdeném, hogy valójában a gyerekkori barátaimnak köszönhetem, hogy erre a pályára "tévedtem". Az általános iskola 8. osztályában a pályaválasztás során el kellett döntenem, hogy mi legyek. Voltak elképzeléseim, de nem igazán tudtam dönteni, mert mindegyik tetszett. Egy szép napon bejött egy ember az osztályfőnöki órára, és elkezdett beszélni mindenféle építőipari szakmáról, illetve e szakmák megtanulásának lehetőségeiről. Barátaim sorban jelentkeztek. Az egyik kőművesnek, a másik festőnek, a harmadik melegburkolónak, a negyedik hidegburkolónak, stb. Gőzöm sem volt, hogy mi az, hogy hidegburkoló. Csak amikor elmondta, hogy más néven csempéző, akkor esett le, hogy mit is csinálhat. A többi szakmával szemben ez könnyebbnek, kreatívabbnak és esztétikusabbnak tűnt, tehát döntöttem. Így lettem a Bokányi Dezső Építőipari Szakképző Iskola tanulója 1978 őszén.
Az ott eltöltött három évben alaposan megismertem a szakma elméleti és gyakorlati részét. Szerencsémre, nem valamelyik akkor épülő panel lakótelepen „tanultuk” meg a szakma fortélyait (ahogyan a kevésbé szerencsés diáktársaim), hanem az akkori Középületépítő Vállalat által felépített, újjávarázsolt oktatási és kulturális intézményekben, irodaházakban, kórházakban és egyéb középületekben. Rengeteg különféle burkolóanyaggal és technológiával találkoztunk, ami így sokkal teljesebb képet adott a szakmában rejlő lehetőségekről, szépségről, valamint sokkal inkább lehetővé tette, hogy a későbbiekben szerteágazóbban gyakorolhassam a szakmámat.
Az iskola után egy szövetkezet építőrészlegénél helyezkedtem el, ahol sok tapasztalt és hozzáértő szakemberrel dolgozhattam együtt, de már nem csak burkolóként. Az ő szaktudásukból jócskán „ragadt” rám is, így beletanulhattam a kőműves, az ács, a festő szakmák különböző tevékenységeibe. Már nem volt probléma, ha a burkolás előtt a falakat is fel kellett építeni, és a burkolás után a festést, mázolást is meg kellet csinálni.
1988-ban önállósodtam. Búcsút intettem a biztonságos munkahelynek, a fix fizetésnek és annak, hogy „mások dallamára táncoljak”. Magam kerestem a munkát, és az ajánlásoknak köszönhetően hamarosan több megkeresésem volt, mint amennyit el tudtam volna vállalni. Az, hogy nem csak a burkoláshoz értettem, sokat segített és ma is sokat segít a lehetőségek kiaknázásában. A 90-es években arra is volt lehetőségem (Németországban és Amerikában), hogy megismerkedjek olyan technológiákkal, módszerekkel, anyagokkal, szerszámokkal, amelyek ma már Magyarországon is használatosak, de akkor még szinte ismeretlenek voltak. Azóta itthon is sokat fejlődtek az anyagok és módszerek, elérték a nyugati színvonalat, és ma már meg tudjuk valósítani mindazt, amit a nyugati országokban kollégáink. Szinte csak a fantázia szab határt annak, hogy mit lehet megvalósítani a belsőépítészetben, és mit nem. Mi azon vagyunk, hogy ügyfeleink igényeit maximálisan kielégítsük, és hogy ténylegesen partnerekké váljunk az otthonteremtésben.
Remélem, hogy hamarosan Ön is növelni fogja elégedett ügyfeleink táborát, és örömmel fogja eltölteni, hogy olyan környezetben élhet, amelyet megálmodott.
Üdvözlettel:
Kecskés Tibor